Az átviteli vezetékek nagyon elterjedtek az életben, de az áramellátással kapcsolatos iparágakban sokan nem tudják, hogyan határozzák meg a feszültségszintet a tornyokon keresztül. Ma erről fogunk beszélni~
A felépítés szerint a távvezetékeket légvezetékekre és kábelvezetékekre osztják. Ez a cikk azokat a légvezetékeket tárgyalja, amelyek vezetéktornyokból, vezetékekből, szigetelőkből, vezetékszerelvényekből, kábelekből, toronyalapzatokból, földelőberendezésekből stb. állnak, és a földön vannak felállítva. Az átviteli vezetékeket az átviteli oszlopok szakaszai kötik össze. A nagyfeszültségű osztályokhoz "vastornyokat", az alacsony feszültségű osztályokhoz, például a lakóövezetekben találhatókhoz pedig általában "faoszlopokat" vagy "cementoszlopokat" használnak. Együtt ezeket "oszlopoknak és tornyoknak" nevezik.
A felsővezetékek az áramátvitel jellege szerint AC és DC átvitelre oszthatók. Tehát hogyan lehet egy pillantással megkülönböztetni a DC és AC átviteli vonalakat?
Valójában nagyon egyszerű. Az AC háromfázisú elektromosság, a távvezetékek száma pedig 3 vagy 3 többszöröse. Az egyenáramú távvezetékeknek csak pozitív és negatív pólusa van, azaz két vezeték plusz villámvédelmi vezetékek.
Ezután térjünk rá arra a témára, hogyan lehet egy pillantással azonosítani a távvezeték feszültségszintjét? Csak "három pillantás":
Először nézze meg a megosztott vezetékek számátAz osztott vezeték az UHV átviteli vonalak által alkalmazott huzalszerelési módszer a koronakisülés elnyomására és a vezeték reaktanciájának csökkentésére, azaz minden fázisvezető több kisebb átmérőjű részvezetőből áll. Minél több az osztott vezetékek száma, annál erősebb az átviteli kapacitás és annál magasabb a feszültségszint.
Az 1000kV-os UHV távvezeték és a 800KV-os egyenáramú távvezeték nyolc részre van osztva, amelyek nyolc osztott vezeték.
A 750 kV-os ultra-nagyfeszültségű távvezetékek általában hat osztott vezetéket használnak, és ezt a feszültségszintet csak Kína északnyugati villamosenergia-hálózatában használják.
Az 500 kV-os távvezetékeknek az előírások szerint négyosztós vezetékeknek kell lenniük, de néhányan hat osztott vezetéket használnak.
A 220 kV általában kettős felosztású
A 110 kV és az alatti feszültségszinteknél, mivel a korona nem komoly, általában egyetlen vezetéket használnak.
Másodszor, nézze meg a szigetelők számátA szigetelő egy speciális szigetelésszabályzó, általában üvegből vagy kerámiából, a kúszási távolság növelésére. A szigetelő tárcsa alakú, a tárcsát pedig szigetelődarabnak tekintik, a szigetelő zsinór pedig a vezeték és a torony elszigetelését tölti be. Egy-egy szigetelő körülbelül 15-20 kV feszültséget bír el, így a feszültségszint a szigetelők száma alapján ítélhető meg. Ha azonban nagy magasságban, piszkos területen tartózkodik, a szigetelők száma megnő.
1000KV: kb 60 db
500kV: kb 25 db
220kV: kb 13 db
110kV: 7-9 db
A 35kV-os szigetelők 3 darabból állnak; A 220 (380) V-os vezetékek általában nem rendelkeznek szigetelővel.
Harmadszor, nézze meg a távvezeték magasságátA távvezeték és a talaj közötti biztonsági távolság szabályozott. Minél magasabb a feszültség szintje, annál magasabb a magasság, amikor az átviteli vezetéket felállítják. A "Légvezetékek tervezési szabályzata" szerint a lakossági területek vezetékei és a talaj közötti minimális távolság általában:
110kV, 220kV, 330kV távvezetékek: 10 méter
500kV: 15 méter
750kV: 20 méter
1000kV: 35 méter
Megjegyzendő, hogy a fenti adatok csak hozzávetőleges fogalmak, és a különböző terepekhez és éghajlatokhoz igazodnak.
Összefoglalva, az átviteli és elosztóvezetékek feszültségszintjét illetően nézzük meg a vezetékszakadások számát, a szigetelők számát és a vezetékmagasságot. tanultál?
További információért kérjük, látogasson el a weboldalra:
www.jecsany.com