Elektromos erőátviteli módszer, az elektromos erőátvitel elve és folyamata

Az elektromos energia átvitele egy erőműből vagy áramforrásból egyik helyről a másikra történő átviteli módszerre utal. A kiforratlan korai technológia miatt az elektromos energiaátvitel többnyire egyenáramú átvitelt alkalmaz, majd később vált váltakozó áramú átvitelté. A váltakozó áramú átvitelnek számos előnye van, csökkentve az energiaszállítási veszteségeket, növelve a sebességet és az átviteli hosszt. Melyek az elektromos erőátviteli módszerek? Az alábbiakban bemutatjuk az elektromos erőátvitel elvét és folyamatát.

1. Erőátvitel

Az elektromos energia átvitele, az alállomással, az áramelosztással és a villamosenergia-fogyasztással együtt alkotja az energiarendszer általános funkcióját. Erőátvitelen keresztül az egymástól távol (akár több ezer kilométerre) lévő erőművek és terhelési központok összekapcsolódnak, így a villamos energia fejlesztése és hasznosítása meghaladja a földrajzi korlátokat. Összehasonlítva más energiaforrások (például szén- és olajátvitel) átvitelével, az erőátvitel kisebb veszteséggel, nagy hatásfokkal, rugalmassággal, egyszerű szabályozással és kisebb környezetszennyezéssel jár; Az erőátvitel különböző helyeken lévő erőműveket is csatlakoztathat a csúcsok és völgyek beállításához. Az erőátvitel az elektromos energia hasznosítás felsőbbrendűségének fontos megnyilvánulása. A modern társadalomban ez egy fontos energia artéria.
Az átviteli vezetékek felépítésük szerint légvezetékekre és földalatti távvezetékekre oszthatók. Az előbbi vezetéktornyokból, vezetékekből, szigetelőkből stb. áll, és a földön van felállítva; ez utóbbit főleg a föld alá (vagy víz alá) fektetik le kábelekkel. Az átvitel egyenáramú és váltakozó áramú átvitelre osztható a továbbított áram jellege szerint. Az 1880-as években sikerült először egyenáramú átvitelt megvalósítani. Később a 19. század végén váltotta fel a váltakozó áramú átvitelt az alacsony feszültségnövelés korlátai miatt (az átviteli kapacitás nagyjából arányos volt az átviteli feszültség négyzetével). Az AC átvitel sikere a XX. századi villamosítás korszakát nyitotta meg. Az 1960-as évektől a teljesítményelektronikai technológia fejlődésének köszönhetően új fejlesztések történtek az egyenáramú átvitelben, amelyet a váltakozó áramú átvitellel kombinálva AC-DC hibrid energiarendszert alkottak.

Az átviteli technológia fejlettségi szintjének fő mutatója az átviteli feszültség szintje. Az 1990-es évekre a világ különböző országaiban általánosan használt átviteli feszültségek a 220 kV-os és afeletti nagyfeszültségű átvitel, a 330-765 kV-os ultra-nagyfeszültségű átvitel, valamint az 1000 kV-os és afeletti ultra-nagyfeszültségű átvitel voltak.

2. Alállomás

A villamosenergia-rendszerben az erőművek a természetes primer energiát elektromos energiává alakítják át, és villamos energiát küldenek a távoli energiafelhasználóknak. Az átviteli vonal teljesítményveszteségének és a vonali impedancia feszültségesésének csökkentése érdekében a feszültséget növelni kell; az energiafelhasználók biztonságának kielégítése érdekében Csökkenteni kell a feszültséget és el kell osztani az egyes felhasználók között. Ehhez olyan alállomásra van szükség, amely képes növelni és csökkenteni a feszültséget, és elosztani az elektromos energiát. Az alállomás tehát a villamosenergia-rendszerben feszültségátalakító, villamos energiát fogadó és elosztó villanyszerelő berendezés, közbenső kapcsolat az erőmű és az áramfelhasználó között, és egyúttal összeköti a különböző feszültségszintű elektromos hálózatokat. az alállomás, az alállomás Feladata a feszültség átalakítása, az elektromos energia átvitele és elosztása. Az alállomás erősáramú transzformátorból, áramelosztó berendezésből, szekunder rendszerből és a szükséges segédberendezésekből áll.

A transzformátor az alállomás központi berendezése, a transzformátor az elektromágneses indukció elvét alkalmazza.

Az áramelosztó berendezés az alállomás összes kapcsolókészülékét és áramvezető segédberendezését összekötő berendezés. Feladata az elektromos energia fogadása és elosztása. Az áramelosztó berendezés főként gyűjtősínekből, nagyfeszültségű megszakítókból, reaktortekercsekből, transzformátorokból, teljesítménykondenzátorokból, villámhárítókból, nagyfeszültségű biztosítékokból, másodlagos berendezésekből és egyéb szükséges segédberendezésekből áll.

A másodlagos berendezések az elsődleges rendszerállapot mérésére, vezérlésére, felügyeletére és védelmére szolgáló berendezéseket és eszközöket jelentik. Az ezen eszközök által alkotott áramkört másodlagos áramkörnek, általában másodlagos rendszernek nevezik.
A másodlagos rendszer felszereltsége mérőeszközöket, vezérlőberendezéseket, relévédelmi eszközöket, automata vezérlőberendezéseket, egyenáramú rendszereket és szükséges segédberendezéseket tartalmaz.

A felsővezetéki Jecsany termékekről további információkért látogasson el a Jecsany weboldalára: www.jecsany.com