MI AZ ÁTVITELI ALAPELV ÉS FOLYAMAT?

A villamosenergia-átvitel egy erőműből vagy áramforrásból villamos energiát egyik helyről a másikra történő átvitelének módszerére utal. A kezdeti idők kiforratlan technológiája miatt az egyenáramú erőátvitelt alkalmazták, és fokozatosan vált váltóáramúvá. Az AC átvitelnek számos előnye van, például csökkenti az erőátviteli veszteségeket, növeli a sebességet és az átviteli hosszt. Mik az erőátviteli módszerek? Az alábbiakban részletesen bemutatom az erőátvitel elvét és folyamatát.
1. Erőátvitel

Az elektromos energia átvitele a transzformátorral, az elosztással és az árammal együtt az energiarendszer általános funkcióját alkotja. Erőátvitelen keresztül az egymástól távol (akár több ezer kilométerre) lévő erőművek és terhelési központok összekapcsolódnak, így a villamos energia fejlesztése és felhasználása meghaladhatja a regionális korlátozásokat. Más energiaátvitellel (például szén, olaj stb.) összehasonlítva az erőátvitelnek a következő előnyei vannak: kis veszteség, nagy hatásfok, rugalmas és kényelmes, könnyen szabályozható és kevesebb környezetszennyezés; ugyanakkor az erőátvitel különböző helyeken lévő erőműveket is csatlakoztathat a csúcs- és völgybeállítás megvalósításához. Az erőátvitel az elektromos energia hasznosítás felsőbbrendűségének fontos megnyilvánulása. A modern társadalomban ez egy fontos energia artéria.

Az átviteli vezetékek szerkezeti formájuk szerint légvezetékekre és földalatti távvezetékekre oszthatók. Előbbi vezetéktornyokból, vezetékekből, szigetelőkből stb. áll, melyeket a földre állítanak fel; ez utóbbit főleg kábelekkel fektetik le, amelyeket a föld (vagy víz alatt) fektetnek le. Az átvitel egyenáramú és váltakozó áramú átvitelre osztható a küldött áram jellege szerint. Az 1880-as években először az egyenáramú átvitelt valósították meg sikeresen, később azonban a 19. század végén az alacsony feszültség korlátai miatt (az átviteli kapacitás nagyjából arányos az átviteli feszültség négyzetével) váltotta fel az AC átvitelt. Az AC átvitel sikere bevezette a 20. századi villamosítási korszakot. Az 1960-as évektől a teljesítményelektronikai technológia fejlődésének köszönhetően új fejlesztések történtek az egyenáramú erőátvitelben. A váltakozó áramú erőátvitellel együtt váltóáramú és egyenáramú hibrid energiarendszereket alakítottak ki.

Az átviteli technológia fejlettségi szintjének fő mutatója az átviteli feszültség szintje. Az 1990-es évekre a világ országaiban általánosan elterjedt átviteli feszültségek a 220 kV-os és 330-765 kV feletti nagyfeszültségű, valamint az 1000 kV-os és afeletti ultra-nagyfeszültségű áramátvitel voltak.

2. Energia alállomás

A villamosenergia-rendszerben egy erőmű a természetes primer energiát elektromos energiává alakítja, és elküldi a távoli energiafelhasználóknak. Az átviteli vezeték teljesítményveszteségének és a vonali impedancia feszültségesésének csökkentése érdekében a feszültséget növelni kell. Ezenkívül az áramfelhasználók biztonsági igényeinek kielégítése érdekében a feszültséget csökkenteni kell és el kell osztani a különböző felhasználók között. Ehhez olyan alállomásra van szükség, amely képes növelni és csökkenteni a feszültséget, és el tudja osztani az elektromos energiát. Ezért az alállomás egy elektromos eszköz az energiarendszerben, amely átalakítja a feszültséget, fogadja és elosztja az elektromos energiát. Köztes kapcsolat az erőmű és az energiafelhasználó között. Feladata a feszültség átalakítása, az elektromos energia átvitele és elosztása.

Az alállomás erősáramú transzformátorokból, áramelosztó berendezésekből, szekunder rendszerekből és a szükséges segédberendezésekből áll.

A transzformátor az alállomás központi berendezése. A transzformátor az elektromágneses indukció elvét használja.

Az áramelosztó berendezés az alállomás összes kapcsolókészülékét és áramvezető segédberendezését összekötő berendezés. Feladata az elektromos energia fogadása és elosztása. Az áramelosztó berendezés főként gyűjtősínekből, nagyfeszültségű megszakítókból, reaktortekercsből, transzformátorokból, teljesítménykondenzátorokból, levezetőkből, nagyfeszültségű biztosítékokból, másodlagos berendezésekből és egyéb szükséges segédberendezésekből áll.

A másodlagos berendezés olyan berendezést jelent, amely egyszer méri, ellenőrzi, felügyeli és védi a rendszer állapotát. Az ezen eszközök által alkotott áramkört másodlagos áramkörnek nevezzük, amelyet összefoglaló néven szekunder rendszernek nevezünk. A másodlagos rendszer berendezése mérőműszert, vezérlőkészüléket, relévédelmi berendezést, automata vezérlőberendezést, egyenáramú rendszert, valamint a szükséges segédberendezéseket tartalmazza.

Ebben a cikkben megértjük az erőátvitel elvét és folyamatát. Ha bármilyen kérdése van ezzel a termékkel kapcsolatban, kövesse a Jecsany Electrical Equipment céget, a különféle megszakítók és kapcsolók szállítása iránt elkötelezett céget.