A MEGSZAKÍTÓ FŐ TULAJDONSÁGAI

A megszakító egyfajta alapvető kisfeszültségű elektromos készülék az elektromos rendszerben. Túlterhelés-, rövidzárlat- és feszültségcsökkenés elleni védelemmel rendelkezik, valamint képes megvédeni az áramkört és a tápegységet.

Az elektromos megszakítók jellemzői elsősorban: névleges üzemi feszültség; névleges áram; kioldóáram-beállítási tartomány túlterhelés- és rövidzárlat-védelemhez; névleges rövidzárlati megszakítóáram (ipari megszakító Icu; háztartási megszakító Icn).

1. Névleges üzemi feszültség (Ue)
Ez az a feszültség, amelyen a megszakító normál (megszakítás nélküli) körülmények között működik.

2. Névleges áram (in)
Ez az a maximális áram, amelyet a speciális túláram-kioldó relével szerelt megszakító korlátlan ideig képes elviselni a gyártó által megadott környezeti hőmérsékleten, és nem lépi túl az áramcsapágy alkatrész által meghatározott hőmérsékleti határt.

3. Rövidzárlati relé kioldási áram beállítási értéke (im)
A rövidzárlat-kioldó relét (azonnali vagy rövidzárlati késleltetés) a megszakító kioldásához használják, amikor nagy hibaáram lép fel.

4. Névleges rövidzárlati megszakító kapacitás (Icu vagy Icn)
A megszakító névleges rövidzárlati megszakító árama az a legmagasabb (várható) áramérték, amelyet a megszakító károsodás nélkül megszakíthat. A szabványban megadott áramérték a hibaáram váltakozó áramú összetevőjének négyzetes középértéke. Az egyenáramú tranziens komponenst (ami mindig a legrosszabb rövidzárlat esetén jelenik meg) a standard érték kiszámításakor nullának tételezzük fel. Az ipari megszakítók névleges értékeit (Icu) és a háztartási megszakítókat (Icn) általában kA effektív értékben adják meg.

5. Rövidzárlati megszakítási kapacitás (ICS)
A megszakító névleges megszakítóképessége két típusra oszlik: névleges határzárlati megszakítóképességre és névleges üzemi rövidzárlati megszakítóképességre.

A névleges határzárlati megszakító képesség (Icn) arra utal, hogy a kisfeszültségű megszakító újra normálisan működhet, miután megszakította a maximális háromfázisú rövidzárlati áramot a megszakító kimenő végén, és megszakítja ezt a rövidzárlati áramot. újra. Arra vonatkozóan, hogy a jövőben normálisan csatlakoztatható-e és megszakítható-e, a megszakító nem vállal garanciát. Míg a névleges üzemi rövidzárlati megszakító kapacitás (ICS) arra utal, hogy a megszakító normál esetben többször is kinyitható, ha a kimeneti végén a maximális háromfázisú rövidzárlati áram bekövetkezik.

Általánosságban elmondható, hogy a három védelmi funkcióval rendelkező megszakító - túlterhelés hosszú késleltetése, rövidzárlati rövidzárlati késleltetés és pillanatnyi rövidzárlat - szelektív védelmet tud megvalósítani. A legtöbb fővonalon (beleértve a transzformátor kimenő végét is) fő védelmi elosztó kapcsolóként használják. A rövidzárlati késleltetés funkció nélküli megszakítók (csak túlterhelés hosszú idejű késleltetés és rövidzárlati azonnali kétfokozatú védelem) nem használhatók szelektív védelemként, csak elágazó áramkörökben használhatók.

Mindegy, hogy milyen megszakítóról van szó, két fontos műszaki mutatója van, vagyis az Icu és az Ics. A leágazó vezetéken használt megszakítóként azonban csak a névleges rövidzárlati megszakító képességet tudja teljesíteni. Nem szükséges, hogy a leágazó vezeték megszakítója kövesse a rövidzárlati megszakítási kapacitás indexét. A fővezetéken használt megszakító esetében nemcsak a névleges rövidzárlati megszakítóképesség követelményeinek kell megfelelnie, hanem a névleges működési rövidzárlati megszakítóképesség követelményeinek is. Ha csak névleges rövidzárlati megszakítóképességet (Icu) használunk annak mérésére, hogy a megszakítóképessége minősített-e, az nem biztonságos rejtett veszélyt jelent a felhasználó számára.