Mi a szigetelő elve

A szigetelők elve az, hogy belső molekulaszerkezetük szorosan köti a pozitív és negatív töltéseket, ezáltal korlátozza a szabadon mozgó töltött részecskék számát. Ezek a töltött részecskék főleg elektronok vagy ionok, melyeket normál körülmények között nem könnyű szabadon mozgatni, ezért a szigetelő ellenállása igen nagy, általában 10^7 ohm·méter felett.

Ez azt jelenti, hogy normál körülmények között a szigetelők érzéketlenek a külső elektromos mezők hatására és nem képeznek makroszkopikus áramot, így nem vezető anyagoknak tekinthetők.

Erős elektromos tér hatására azonban a szigetelő belsejében lévő töltések felszabadulhatnak és szabad töltéseket képezhetnek. Ezt a jelenséget dielektromos lebontásnak nevezik, és a szigetelő teljesítménye tönkremegy.

Egy szigetelőben még külső elektromos mező hatására is a töltések mikroszkopikus elmozduláson mennek keresztül, és polarizált töltéseket hoznak létre, ami a dielektromos polarizáció megnyilvánulása. A szigetelők polarizációs mechanizmusa két típusra osztható: nem poláris molekulákra és polárisra. molekulák.